Az arany, köszönhetően annak, hogy nem korrodálódik, már nagyon régóta ékszerek alapanyaga és fizetőeszköz. Már az ókorban előszeretettel használták, és napjainkban is kiemelt szerep jut neki az ékszeriparban. A természetben csak elemi állapotban fordul elő, vegyületei azonban előállíthatók. Még a legtöményebb sósavban, kénsavban és salétromsavban sem oldódik, amiatt a nemesfémek királyának is nevezték. Kémiai állandósága miatt évezredek óta felhasználják ékszerek, dísztárgyak készítésére. Az ókor óta fizetőeszköz, nagy értékénél fogva sok állam devizájának fedezete a különböző bankokban őrzött nemesfémtartalék. Árfolyamát nemzetközi szervezetek szabályozzák.

Az arany tiszta állapotban igen nyújtható, lágy fém, akár 0,0001 mm vékony fólia is készíthető belőle (aranyfüst), ez 24 karátos. Az ékszerészet, kis kopásállósága miatt, különböző fémekkel készítet ötvözeteit használja. Ezüst vagy réz hozzáadásával, 18 (75% arany) és 14 (58.33% arany) karátos ötvözeteket készítenek, ezek szilárdabbak, kopásállóbbak, megmunkálhatóbbak. Az arany palládiummal készített ötvözete a könnyű fehérarany, a platinával alkotott ötvözete pedig a nehéz fehérarany.

• 22 karát: finomsága 916 ezrelék (inkább csak különleges ötvösmunkák esetében használják, mert nagyon puha, könnyen kopik, karcolódik).
• 18 karát: finomsága 750 ezrelék (használják ugyan az ékszerkészítéshez, bár finomsága miatt könnyen karcolódik, kopik).
• 14 karát: finomsága 585 ezrelék (talán a legelterjedtebb finomság az ékszerkészítésnél, mert keménysége már megfelelő, de finomsága miatt elég értékes is még).
• 9 karát: finomsága 375 ezrelék.

Az arany sűrűsége a természetben előforduló elemek között az egyik legnagyobb, 19,3 g/cm³. E tekintetben csak a platinafémek és néhány igen ritka, mesterségesen előállított radioaktív elem előzi meg.

Napjaink ékszerkészítésében kiemelt szerep jutott az egyik legkedveltebb és legértékesebb nemesfémnek: az aranynak. A sárgán csillogó anyag nagyon sok fejtörést okozott már az emberiségnek, hiszen birtoklásáért nemegyszer háborúk is kirobbantak.

Ezt a csodálatos nemesfémet az emberiség már több, mint 6000 éve ismeri. Az arany a rézzel és ezüsttel egyetemben a felszínhez közeli rétegekben terméselemként viszonylag tiszta állapotban megtalálható, így kitermelésére még viszonylag kezdetleges eszközökkel is lehetőség volt.

Az elsődleges lelőhelyek felkutatásához, valamint kiaknázásához komoly technikai felkészültség szükséges, hiszen lényegesen nehezebb a vulkáni eredetű aranytartalmú kőzethez hozzájutni, mint a másodlagos lelőhelyként számontartott patakokhoz, folyó medrekhez. A fenti megállapítás miatt feltételezhetjük, hogy az emberek először csak másodlagos lelőhelyekről jutottak aranyhoz. Az emberiség - talán sárga színe, talán csillogása miatt - a vakítóan fénylő Napot választotta az arany jelképének.

Az arany természetesen azért fontos számunkra, mert értékes ékszereket lehet belõle készíteni. De az ékszerkészítéshez, a mindennapi viselésre alkalmas ékszerekhez az aranyat más fémekkel kell ötvözni. Az ékszerszakma az állandó és ellenőrizhető minőségért általánosan elfogadott finomsági kategóriákat alakított ki.

Az aranyékszerek finomságát a benne található színarany és ötvözõanyag arányában adták meg, a színaranyrészt véve 1000 ezreléknek. A vásárlók a kereskedelemben a karátszámok alapján tájékozódhatnak, amelyek a fenti arányt tükrözik.

• 1000 ezrelék = 24 karát
• 916 ezrelék = 22 karát
• 750 ezrelék = 18 karát 
• 585 ezrelék = 14 karát
• 375 ezrelék = 9 karát
• 333 ezrelék = 8 karát (Tehát 1 karát 41,66666 ezrelék)

Feltétlenül szót kell még külön ejtenünk a 10 karátos aranyról (hozzávetőleg: 417 ezrelék), mely világszerte egyre elfogadottabbá váló finomság az ékszerkészítés területén, mert relatív még magas az aranytartalma. Fõként azonban azért, mert a mai, modern világunkban az a szemlélet van terjedőben, hogy egy ékszer értékét elsősorban a színvonalas, magas minőségű ötvösmunka határozza meg! 

A már ötvözött arany esetében, színük (ill. ötvözőanyaguk) alapján megkülönböztetünk négyfélét. Ezek: fehér arany (ötvöző: palládium), sárga arany (ötvözõ: vörösréz és ezüst 1:1 arányú elegye), Vörös arany (ötvöző: vörösréz), zöld arany (ötvöző: színezüst)

Az ezüst fehér, erősen fénylő, az arany után a legrégebben ismert nemesfém. Fém állapotban is elõfordul, de többnyire mint vegyület található érceiben. Rendkívül kedvelt anyag a szépsége, a tartóssága és a széles körű felhasználhatósága miatt, már több mint 6000 éve.

Az ókor legnagyobb ezüstbányái Spanyolországban és Görögországban voltak. A középkorban és az újkor elején már Csehországban, Magyarországon, valamint Szászországban bányászták a legtöbb ezüstöt. A század elején az Egyesült Államok termelése volt a legnagyobb, de később Mexikó lépett az elsõ helyre, ahol gazdag bányákat fedeztek fel. Ma Mexikóból származik a világ ezüsttermelésének csaknem a 25%-a, de jelentõs mennyiséget termel Oroszország, Kanada, Peru, Ausztrália és az USA is. Ezek az államok adják az ezüst világtermelésének 70%-át. Az ezüsttermelés jelentõs része az ólom-, cink-, arany- és rézbányászat melléktermékeként kerül felszínre. Az ezüst az összes fém között a legjobb hõ- és elektromos vezetõ. Az arany után a legjobban megmunkálható anyag. Hajlékony, kiválóan nyújtható. 1 gramm ezüstbõl 1800 méter huzalt lehet készíteni. Az ezüstnek van a legnagyobb fokú fényvisszaverõ képessége. Egy ezüst tükör a látható fénysugarak 95%-át képes visszaverni. (A legtöbb tükör ezüst felhasználásával készül.) Az ezüst, mint alapanyag felhasználásra kerül a fototechnikában, gyógyászatban, vegyiparban, villamosiparban, elektrotechnikában, galvanotechnikában, és nem utolsó sorban az ötvösművészetben. Készülnek belõle pénzérmék, ékszerek, kegytárgyak, dísztárgyak, használati tárgyak. Az ezüst ékszerek és dísztárgyak elkészítéséhez természetesen az ezüstöt is ötvözni kell. Erre is kialakított az ékszerszakma egy egységes rendszert, amelyben - ahogyan az aranynál is - az ezüst és az ötvözőanyag előfordulási arányában adja meg a kategóriákat. 925 ezrelék = Sterling ezüst, amelyet 1300 óta használnak az angolszász országokban. Ez a legjellemzőbb ezüstötvözet a kereskedelemben. Továbbá használatos még a 900 ezrelék, 835 ezrelék és a 800 ezrelék.

Mi is az a Sterling ezüst?

A Sterling (törvényes finomságú, teljes értékű, valódi) ezüst 92,5%-ban tartalmaz ezüstöt, és 7,5%-ban valamilyen más fémet, rendszerint rezet. A Sterling ezüst húzószilárdsága majdnem kétszerese, keménysége több mint kétszerese a tiszta ezüstnek.

Hogyan bánjunk a Sterling ezüsttel?

Az ezüst sem alacsony, sem magas hõmérsékleten gyakorlatilag nem oxidálódik. Az ezüsttárgyakon látható feketés-szürke elszínezõdés nem oxid, hanem az ezüst kénnel alkotott vegyülete. A városok levegõje egyre több kénvegyületet tartalmaz, amely az ezüsttel nedvesség hatására ezüst-szulfidot (Ag2S) alkot. Ezért a tárgy felületén elõbb barna késõbb koromfekete bevonat keletkezik. Ez a réteg a kereskedelemben kapható ezüsttisztító folyadékkal eltávolítható. Hogy sokáig megmaradjon az ezüst ékszer újszerû állapota, és idõben megakadályozza a vastagabb ezüst-szulfid réteg kialakulását törölgesse rendszeresen karcolásmentes, puha anyagból készült, ezüsttisztító kendõvel. Figyelem! Az ezüsttisztító folyadékot csak kő vagy gyöngy nélküli, nem antikolt ékszerek, tárgyak tisztítására használd! A szappanos víz szintén segít megőrízni az ékszer szépségét, de azt soha ne felejtsük el, hogy a szárazra törlésnél semiképp ne használjunk papírtörölközõt vagy papírzsebkendõt, csakis lágy, puha ruhát. Ne tegyük termálvízbe, mert az ékszeren azonnal ezüst-szulfid bevonat képződik. Ha nem viseljük ezüstékszereinket, tároljuk légmentesen zárt, száraz helyen. Önzáró tasak, vagy egy erszény kiválóan alkalmas erre a célra. Ez segít megőrízni ékszereink csillogását és még csak véletlenül sem karcolja õket semilyen más tárgy. Soha ne tegyük ezüst ékszereinket klórba, sós vízbe, szódába. Ne felejtsük el, hogy néhány háztartásban található tisztítószer alapja a klór tartalmú fehérítés; ezek elszínezhetik, illetve oldhatják a drágaköveket. Soha ne használjunk ultrahangos tisztítót, szalmiákszeszt, vagy bármilyen más vegyi anyagot drágakövek tisztításához; különösen türkiz, malachit, ónix, lapis lazuli (lazúrkõ) és opál esetében, mert ez könnyen a kövek elszínezõdését okozhatja. Ha az ékszer drágakövet vagy gyöngyöt tartalmaz, ne tegyük vízbe, mert a foglalás esetleg meglazulhat. Soha ne használjunk fürdetős, vagy csiszoló hatású tisztítót drágaköveihez.